Először L. Simon László magyarázkodott, és bíztatta a bírálókat, hogy olvassák el a médiatörvényt, de róla kiderült, hogy vagy nem olvasta, vagy csak felületesen. Szerinte a Médiatanács majd visszafogja magát. (Első beismerés).
Ezután a magyarázkodásba beszállt Navracsics Tibor , aki szerint a bírálatok csak félelmek, és nem a normaszöveg okozza az ellenkezéseket, hanem az abból levont különböző hipotézisek. Pedig ha a normaszöveg félelmet kelt, akkor azzal valami nincs rendben. ( Egy filmbeli különleges ügynök mondta: „Ha úgy érzed, hogy megfigyelnek, biztos lehetsz benne, hogy az úgy is van”). Valójában az egyik cél a félelemkeltés. (Második beismerés).
Csatasorba állt Martonyi János külügyminiszter is, ő is azt ajánlotta a bírálóknak (gondolom a külföldieknek), hogy olvassák el a törvényt. Ez után megállapította, hogy a legtöbb vélemény a visszaélés veszélyéről, lehetőségéről beszél. Azt javasolta: „ha van ilyen kockázat, van ilyen veszély, akkor meg kell várni azt, hogy az a kockázat realizálódik-e, … s akkor kell markáns ítéleteket mondani, hangoztatni, amikor az aggodalmak beigazolódni látszanak”. (Harmadik beismerés).
Ez egy igen hasznos tanács. Képzeljék el, reped a gát, de várjuk meg, amíg beigazolódik, hogy tényleg átszakad, és elönti a falut, és a katasztrófavédelemnek nem marad más dolga, mint védeni a katasztrófát. Fantasztikus ötlet. Rengeteg pénzt meg lehet spórolni a költségvetésnek, semmi megelőzés, semmi előzetes védelmi intézkedés. Ha pedig megtörténik a baj, akkor térdre, imához, és lehet markáns ítéletet mondani.
Bíztató jövő.
