Nem akkor, nem ott, nem úgy

„A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a szolgáltatói tárgyalások és a szociális területen dolgozó szervezetek visszajelzése alapján döntött úgy, hogy a gyakorlati végrehajtás tapasztalatait figyelembe véve javaslatot tesz a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény és a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény lakossági felhasználóknak az energiaellátásból történő kikapcsolására vonatkozó rendelkezéseinek módosítására. A módosítási javaslatok értelmében – azok országgyűlés általi elfogadása után – a lakossági felhasználók lejárt tartozás miatti kikapcsolásának türelmi ideje a jelenleg hatályos 90 napról – a korábbi közüzemi rendszerben is alkalmazott – 60 napra csökken.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatályos előírásoknak köszönhetően olyan mértékben nőtt az egyes lakossági fogyasztók egyösszegű tartozásának mértéke, hogy azt már a szociálisan rászorulók megsegítésére specializálódott szervezetek közreműködésével sem lehetett kezelni, kiegyenlíteni. A módosítások legfontosabb célja ezen a tartozás felhalmozásnak a megakadályozása.”

Hát ez meglehetősen durva magyarázat arra az egyszerű tényre, hogy a szolgáltatók érdeke a türelmi idő csökkentése, vagy bárki is komolyan gondolja, hogy ez a napi megélhetési gondokkal küszködő családok érdeke? Miért nem mindjárt 30 napra csökkentik a türelmi időt?  A szolgáltatók lényegesen több fogyasztót kapcsolhatnának ki, na meg jó pénzért vissza, erre több munkavállalót alkalmazhatnának, csökkenne a munkanélküliség.

Sehol nem találkoztam a szociális ellátó rendszerben dolgozó szervezetek nyilatkozatával, mely szerint valóban hosszú a 90 napos kizárási moratórium. Valóban hatásosabb-e a karitatív szervezetek munkája, ha 90 nap helyett 60 nap áll rendelkezésükre, hogy segítsenek a bajba jutott családoknak?

Nagyfokú cinizmusra vall azt állítani, hogy a hatályos előírásoknak köszönhetően nőtt egyes lakossági fogyasztók tartozásának mértéke, nem pedig az életkörülmények romlása (munkanélkülivé válás, infláció, támogatás csökkenés) miatt.

„A Nemzeti Fejlesztési minisztérium a védendő fogyasztókra vonatkozó rendelkezések módosítására is javaslatot tett vonatkozó előterjesztésében. A védendő fogyasztókra vonatkozó rendelkezések módosítása értelmében, a szabályozási célnak megfelelően, kizárólag azon fogyatékkal élő fogyasztók élveznek majd a kikapcsolással szemben teljes védelmet, akiknek élete vagy egészsége közvetlenül és igazoltan függ a villamosenergia-ellátás biztosításától. A földgázellátásban ilyen jellemzőkkel bíró fogyasztói kör nincs.”

Mi is a szabályozási cél? Hogy csökkenjen a szolgáltatók kintlévősége? Kedves tőlük, hogy nem kapcsolják ki a villanyt azoknál a fogyatékkal élőknél, akik mesterséges lélegeztetésre szorulnak, vagy fel kell tölteni a rokkant kocsi akkumulátorát, vagy jobb híján egy villamos rezsót, vagy villanykályhát használnak. Megállapítják, hogy földgázellátásban ilyen jellemzőkkel bíró fogyasztói kör nincs, azaz szabadon meg lehet fagyni a saját lakásban, vagy a panelba be lehet állítani egy vaskályhát, és az ablakon kidugni a kályhacsövet.

„A szociálisan rászoruló fogyasztók védelme a kormány elképzelései szerint a jövőben az előre fizető mérők biztosítása útján és az átalakított lakásfenntartási támogatási rendszer működtetése révén fog megvalósulni.”

A mondat első felének teljesülése esetén majd több pénze lesz a rászoruló fogyasztóknak? A mondat második fele bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Látható, hogy a nemzeti együttműködés csak az energia szolgáltatókkal valósul meg. (A szolgáltatók természetesen örülnek). A fogyasztók érdekeit ki képviseli?

Családbarát, emberbarát kormány! Lehet még hasonló ötletekkel előállni.

Ha egy külföldi befektető 100%-ban tulajdonol egy céget, akkor nem biztos, hogy célszerű megszabadulni tőle, mert törvényesen legfeljebb megvehetjük azt, ha hajlandó eladni.  Abban az esetben viszont, ha úgy adódott korábban, hogy „csak” társtulajdonos, mondjuk 49%-ban résztulajdonos, viszont ő irányítja a cégvezetést, érdekünk lehet  megszabadulni. Ekkor van más lehetőség is, nem feltétlen kell fizetni,(vagy jelentősen kevesebbet), hanem ki kell szervezni a tevékenységet, és csődeljárást kell indítani.

Hogy egy példával szolgáljak, megjelent a hír, hogy felszámolás fenyegeti a Pécsi Vízmű Zrt-t.

 A Vízmű tulajdonosa mintegy 15 éve 51%-ban a pécsi önkormányzat, 49%-ban a francia Suez-csoport. 2009-ben a város önkormányzata elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon a társtulajdonostól. Mint emlékezetes, ez elsőre nem tűnt egyszerűnek, hiszen akkor még számítottak a megkötött szerződések. Ezért első lépésként a pécsi közgyűlés visszavonta a társaságnak a város vízellátására adott jogosítványát, és a város vízellátását rábízta egy önkormányzati cégre, a Tettye Zrt-re. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy a tevékenység átvétele enyhén szólva nem volt zökkenőmentes, egyáltalán nem úri módon zajlott le. (Tehát ha csak felerészben vagyok tulajdonos, kiszervezem a tevékenységet egy olyan cégbe, ahol csak én vagyok a tulaj). A kiszervezés következtében azért nem csukott be a Pécsi Vízmű, mert más települések (mintegy 30 kistelepülés) műveit is üzemelteti, viszont igen jelentősen lecsökkent az árbevétele.

A következő lépés a felszámolás kezdeményezése. Ehhez nyílván megfelelő indok kell, hogy a bíróság azt akceptálja is. A mai tartozós világban nem nehéz ilyet találni. A DRV Zrt (Dunántúli Regionális Vízmű) megtette ezt a szívességet a pécsi önkormányzatnak. Egy másfél éve vitatott tartozás miatt nyújtott be felszámolási kérelmet a bíróságra. (Gondoljanak bele, a DRV évtizedek óta üzemelteti a Pécs városát ivóvízzel ellátó műveket, százmilliós kintlévőségei vannak, és vitatott 19 millió forintért felszámoltatja a korábbi partner cégét). Joggal gondolhatják, hogy nem lehet véletlen, ha egy 90%-ban állami tulajdonú cég baráti jobbot nyújt egy 100%-ban önkormányzati tulajdonú cégnek.

A Pécsi Vízművet felszámolják, a Suez hazamehet, a maradék települések vízellátását át lehet venni, és lehet ápolni a DRV és a Tettye közötti kapcsolatokat. Apropó kapcsolatok, amik nélkül a fentiek nem mentek volna ilyen gördülékenyen. 2010 nyarán a Tettye Zrt vezérigazgatóját nevezték ki a DRV vezérigazgatójává, és ekkor került be a DRV Felügyelő Bizottságába a pécsi polgármester. Ebből még az előzőeknél is nagyobb dolgok sülhetnek ki. Csak egy kérdés maradt, hogy államosítunk, vagy önkormányzatosítunk a továbbiakban.

Lehet követni a példát.

A Magyarországon felhasznált gáz meghatározó mennyisége keletről érkezik. A csővezeték induló oldalán az eladó Gazprom, a fogadó oldalon pedig a vevő E.ON nagykereskedő áll. Közöttük van a szállító, azaz a Panrusgáz, melynek tulajdonosai (minő meglepetés) a Gazprom és az E.ON.

Szegény Panrusgáz nem tudja megfizetni a rá kirótt u.n. válságadót, mert csak 0,5% haszonkulccsal működik, így nincs miből kifizetni az 1%-os adót. (Nem mellesleg a 0,5% az hatmilliárd forint). /Gondolom, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, a tulajdonosok miért ilyen alacsonyra vették a haszonkulcsot. Azt se nehéz elképzelni, hogy a multik hogyan érik el, hogy a hazai leányvállalataik éppen hogy nyereségesek, és a valódi nyereség hogyan realizálódik külföldön/.

A fogyasztóhoz a gáz az E.ON nagykereskedőtől az E.ON Energiaszolgáltatón keresztül jut el. Ez a cég egyben a hálózatüzemeltető is. Ennek azért van jelentősége, mert az egyéb gázkereskedők (EMFESZ, Magyar Telekom) fizetnek az E.ON-nak a vezeték használatáért.

Ami gázárat illeti, csak az eleje és a vége ismert, azaz tudjuk, hogy mennyiért adja a Gazprom a gázt, és a végfelhasználók mennyit fizetnek érte. Ami a kettő között van, azt sűrű homály fedi. Időnként az Energiahivatal illetékese a dollár árfolyam emelkedésével indokol, kinyilatkoztatja, hogy kétszámjegyű emelés lenne indokolt, de az állambácsi kegyes, mert csak egyszámjegyű lesz az áremelés, és az se mindenkinek.

A Gazprom azt tervezi, hogy a jelenlegi 308$/em3 árat 327$/em3-re emeli. Ez 6,2%-os emelés. Manapság a dollár árfolyama 210 Ft körül van, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 64,7 Ft/m3-ről 68,7 Ft/m3-re emelkedik a gáz ára a cső elején. A cső végén, azaz a lakosságnál a gáz nettó ára jelenleg 101,8 Ft/m3 (az E.ON területén). Hová lesz, és milyen arányban oszlik meg a különbözet, a 37,1 Ft/m3. A kincstár haszna nyilvánvaló, mert az ÁFA 25,5 Ft/m3, de ez az előbbi értékek felett van. Emellett még nettó 1000 Ft/hó alapdíjat is fizetünk.

 Milyen haszonkulcsokkal dolgozik az E.ON, ha az EMFESZ 8%-kal, a Magyar Telekom 5%-kal olcsóbban adja a gázt, és még a vezeték használatáért is fizetnek? (Csak emlékeztetőül a Panrusgáz 0,5%-os haszonkulccsal működik).

Ha a Gazprom 6,2%-ot emel, ha az infláció 4,5%, ha a bérek 3%-kal emelkednek, a dollár árfolyama 2% körül ingadozik, akkor mi indokolja a kétszámjegyű gázáremelést? (Az előző számok nem összeadhatók).  Nekem csak a korábban gyakran emlegetett szó jut az eszembe: megszorítás.

Kérdezem, csak én emlékszem arra, hogy a jelenleg hatalmon lévők korábban milyen vehemensen tiltakoztak minden gázáremelés ellen, és ígérték, ők majd mindent visszacsinálnak?

 Visszacsinálták???

Növekvő fogyasztást jósol az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Ez azt jelenti, hogy „az emberek” többet fognak költeni, ami többletbevételt jelent az állami költségvetésnek, következésképpen csökken a hiány. Hurrá! Ilyen nyilatkozatokat szívesen hallanak a kormányoldalon.

 Hogy a főtitkár úr mire alapozza a kijelentését? Nos, szerinte ez a növekvő árak miatt lesz így, azaz az üzemanyag ár, az élelmiszer drágulása, a növekvő fűtésszámla, valamint azért, mert az szja miatt sok családban több pénz jut fogyasztásra. Ezért összességében a fogyasztás növekedni fog.

 Mielőtt a családok örömujjongásban törnének ki, javaslom, gondolják végig, hogy mi fog növekedni. Alapvetően a natúr fogyasztás nem, csak az arra fordított költségek fognak növekedni, magyarán akiknek az szja csökkentése fizetés csökkenéssel jár, az talán még a natúr fogyasztásának a csökkentésére is rákényszerül. (Kevesebb marad a zsebben). Növekedni fog az infláció, valamint az adóbevétel, de ez nem generál többlet keresletet, nem élénkíti a gazdaságot.

(Egyértelműen kimutatható az üzemanyag fogyasztásának mennyiségi csökkenése az áremelkedés következtében. Nyilvánvalóan elkövetkezik egy ár, amikor az üzemanyag árban realizálódó adó volumenében nem növekszik tovább, annyira csökken a fogyasztás.)

Van még egy dolog, amivel szerintem nem számolt a kormány. Nevezetesen a magánnyugdíj pénztárak gyors tempóban átalakulnak önkéntes nyugdíjpénztárakká, azaz a bérből és fizetésből élők a jövedelmük egy részét ide fogják irányítani, ami miatt, ha nem is fogják a fogyasztásukat csökkenteni, de növelni valószínűleg nem fogják. Azaz a növekvő fogyasztást ez inkább csökkenteni fogja.

Egy országos szövetség főtitkára nem véletlenül mond ilyeneket, mint a fentiek. Vagy magától beállt a sorba, és úgy gondolja, ezt várja el tőle a jelenlegi kurzus, vagy félti a beosztását, esetleg mindkettő.

Csak így tovább!

Először L. Simon László magyarázkodott, és bíztatta a bírálókat, hogy olvassák el a médiatörvényt, de róla kiderült, hogy vagy nem olvasta, vagy csak felületesen. Szerinte a Médiatanács majd visszafogja magát. (Első beismerés).

  Ezután a magyarázkodásba beszállt Navracsics Tibor , aki szerint a bírálatok csak félelmek, és nem a normaszöveg okozza az ellenkezéseket, hanem az abból levont különböző hipotézisek. Pedig ha a normaszöveg félelmet kelt, akkor azzal valami nincs rendben. ( Egy filmbeli különleges ügynök mondta: „Ha úgy érzed, hogy megfigyelnek, biztos lehetsz benne, hogy az úgy is van”). Valójában az egyik cél a félelemkeltés. (Második beismerés).

Csatasorba állt Martonyi János külügyminiszter is, ő is azt ajánlotta a bírálóknak (gondolom a külföldieknek), hogy olvassák el a törvényt. Ez után megállapította, hogy a legtöbb vélemény a visszaélés veszélyéről, lehetőségéről beszél. Azt javasolta: „ha van ilyen kockázat, van ilyen veszély, akkor meg kell várni azt, hogy az a kockázat realizálódik-e, … s akkor kell markáns ítéleteket mondani, hangoztatni, amikor az aggodalmak beigazolódni látszanak”. (Harmadik beismerés).

Ez egy igen hasznos tanács. Képzeljék el, reped a gát, de várjuk meg, amíg beigazolódik, hogy tényleg átszakad, és elönti a falut, és a katasztrófavédelemnek nem marad más dolga, mint védeni a katasztrófát. Fantasztikus ötlet. Rengeteg pénzt meg lehet spórolni a költségvetésnek, semmi megelőzés, semmi előzetes védelmi intézkedés. Ha pedig megtörténik a baj, akkor térdre, imához, és lehet markáns ítéletet mondani.

Bíztató jövő.

Korábban több híradásban is megjelent, hogy a magánnyugdíj-pénztárak vagyonából hiányzik mintegy ötszáz milliárd forint. A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Selmeczi Gabriella miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy számításaik szerint több mint félmilliárd forint hiányzik a magánnyugdíj-pénztári tagok vagyonából, majd utalt arra, hogy ezt a pénztárak vagyonkezelői eltőzsdézték.

Az nem derült ki, hogy ezt mire alapozza, csak homályos utalásokat tett szakértői elemzésekre.

Hogy honnan vette a fentieket a megbízott, az számomra a Századvég Gazdaságkutató elemzéséből derült ki. A Századvég Gazdaságkutató számítása szerint az állam eddig 500 milliárd forintot bukott a magánkasszák működésén. Az ismert anekdota szerint a hír igaz, de nem akkor, nem ott, és nem úgy.

A Századvég elemzője a következőképp jutott erre a következtetésre. Leegyszerűsítve, a pénztárakba az állam 2500 milliárd forintot utalt, plusz a hozamok, az összesen 3050 milliárd, viszont emiatt az államra rakódó terhek 3540 milliárd forintot tettek ki. Egy kivonás, és máris megvan az ötszáz milliárd.

Nekem erről a számításról, és annak interpretációjáról Pataki Ferenc fejszámoló művész egyik korabeli feladványa jutott eszembe. „Három utazó szállást kér éjszakára egy fogadóban. A fogadós közli, hogy fejenként 10Ft, azaz összesen 30Ft a szállás. Az utazók elhelyezkednek, de a fogadós úgy gondolja, hogy túl sokat kért a szállásért, ezért az inassal visszaküld nekik 5Ft-ot. Az inas, hogy ő is jól járjon meg az elosztást is leegyszerűsítse, zsebre tesz 2Ft-ot, és a 3Ft-ot visszaadja az utazóknak. Így ők fejenként 9 Ft-ot fizettek. Tehát 3 x 9 = 27Ft, plusz az inasnál a 2Ft, az összesen 29Ft. Kérdés, hol van a harmincadik forint.”